Online Biblia

1

Vala pedig Naóminak egy rokona az ő férje után, előkelő derék ember Elimélek nemzetségéből; neve Boáz.

Volt Naominak egy rokona a férje után, egy jómódú, derék ember Elimelek nemzetségéből, név szerint Boáz.

2

És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, a kinek szemei előtt kedvességet találok. És az monda: Menj édes leányom.

Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Kérlek, hadd menjek ki a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szeme előtt kedvességet találok. Ő azt mondta: Menj, édes leányom!

3

Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezőn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére, a ki Elimélek nemzetségéből való volt.

Elment hát, és odaérkezve szedegetett a mezőn az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből való Boáz szántóföldjére jutott.

4

És ímé Boáz kijöve Bethlehemből, és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És ők mondának néki: Áldjon meg téged az Úr!

Boáz éppen akkor jött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: Az ÚR legyen veletek! Ők így válaszoltak: Áldjon meg téged az ÚR!

5

És monda Boáz az ő szolgájának, a ki az aratók felügyelője volt: Kié ez a leányzó?

Majd Boáz így szólt annak a szolgájának, aki az aratók felügyelője volt: Kinek a leánya ez?

6

És felele a szolga, az aratók felügyelője, és monda: Az a Moábita leányzó ez, a ki Naómival jött a Moáb mezejéről.

Az aratók felügyelője így felelt: Az a móábi leány ez, aki Naomival jött Móáb mezejéről.

7

A ki mondá: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tarlózgassak a kévék közt az aratók után. És ide jöve, és itt marada reggeltől fogva mind mostanig: és csak épen most pihent egy keveset a házban.

Ő kérte: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tallózgassak a kévék közt az aratók után. Így jött ide, és itt maradt reggeltől fogva mindeddig. Csak éppen most pihent egy keveset a házban.

8

És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-é édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre és el ne menj innen; hanem menj [mindenütt] szolgálóim után.

Boáz ezt mondta Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre. Ne menj el innen, hanem maradj mindenütt a szolgálóim nyomában.

9

Szemeid legyenek a mezőn, a melyet aratnak, és járj utánok. Ímé meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez és igyál abból, a mit a szolgák merítenek.

Szemed legyen a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.

10

Akkor ez arczra borula és meghajtá magát a földig, és monda néki: Hogy- hogy találtam [ilyen] kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?

Akkor ő arcra borult, meghajolt a földig, és ezt mondta neki: Miért vagy ilyen kedves hozzám, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?

11

Boáz pedig felele, és monda néki: Bizony elmondtak nékem mindent, amit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, a melyet nem ismertél azelőtt.

Boáz pedig így felelt: Bizony elmondtak nekem mindent, amit anyósoddal tettél férjed halála után, hogy elhagytad apádat és anyádat és a szülőföldedet, és ahhoz a néphez jöttél, amelyet nem ismertél azelőtt.

12

Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.

Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.

13

Ez pedig monda: Találjak kedvességet a te szemeid előtt uram, mert megvigasztaltál engem, és mert a te szolgálódnak szívéhez szóltál, holott én nem vagyok a te szolgálóleányaid közül.

Ő pedig ezt mondta: Hálás vagyok kedvességedért, uram, mert megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél szolgálóddal, holott én nem a te szolgálóleányaid közül való vagyok.

14

És az evésnek idejekor szóla néki Boáz: Jer ide, és egyél a kenyérből, és mártsd be a te falatodat az eczetes [lébe]. És ő leüle az aratók mellé. És pergelt gabonát nyújtott néki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is.

Az evés idején így szólt neki Boáz: Jöjj ide, egyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe. És ő leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is.

15

Azután felállott, hogy szedegessen és Boáz megparancsolta az ő szolgáinak, mondván: A kévék között is hadd szedegessen, és meg ne pirongassátok őt.

Azután felállt, hogy tovább szedegessen, és Boáz azt parancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és meg ne pirongassátok!

16

Sőt húzogassatok ki néki a kévékből is, és hagyogassatok el, hogy szedje fel, és meg ne dorgáljátok őt.

Sőt húzogassatok ki neki a kévékből is, hagyogassatok el, hogy fölszedhesse, és ne dorgáljátok meg.

17

És ő szedegete a mezőn mind estiglen, és kicsépelé, a mit szedegetett, és lett abból szinte egy efa árpa.

Így szedegetett a mezőn egész estig, és mikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy efa árpa lett belőle.

18

És felvevé és beméne a városba, és napaasszonya látá, a mit ő szedegetett. Aztán elővevé és odaadá néki, a mit meghagyott, minekutána jóllakott vala.

Akkor fölvette, bement a városba, és megmutatta anyósának, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki, amit meghagyott, miután jóllakott.

19

És monda néki az ő napaasszonya: Hol szedegettél ma, és hol munkálkodtál? Áldott legyen, a ki rád tekintett. És elbeszélte az ő napaasszonyának, hogy kinél munkálkodott, és monda: Annak a férfiúnak a neve, a kinél ma munkálkodtam: Boáz.

Erre azt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél ma, hol munkálkodtál? Áldott legyen, aki rád tekintett. És ő elbeszélte anyósának, hogy kinél munkálkodott. Azt mondta: Annak a férfinak a neve, akinél ma munkálkodtam, Boáz.

20

És monda Naómi az ő menyének: Áldott legyen ő az Úrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a megholtaktól! És Naómi monda néki: Közel valónk nékünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való ő.

Ekkor Naomi így szólt a menyéhez: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a holtaktól! Ezután azt mondta neki Naomi: Közeli rokonunk az a férfi, a legközelebbi rokonaink közül való.

21

És szóla a Moábita Ruth: Még azt is mondta ő nékem: Menj [mindenütt] az én munkásaim után, a míg csak el nem végzik az én egész aratásomat.

Akkor a móábi Ruth így szólt: Még azt is mondta nekem: Menj mindenütt a munkásaim után, amíg csak be nem fejezik nálam az egész aratást.

22

És monda Naómi Ruthnak, az ő menyének: Jó, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, ne is találjanak téged más mezőn.

Naomi azt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, így nem fognak téged háborgatni más mezőn.

23

Így járt ő [mindenütt] a Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpaaratás és búzaaratás bevégződött; és az ő napaasszonyával lakott.

Így járt ő mindenütt Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpa és a búza aratása be nem fejeződött. És az anyósánál lakott.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A kegyelem amely megnyugtat és vigasztal
Boáz mint Jézus előképe
Jó hírek a kegyelem földjéről 1
Jó hírek a kegyelem földjéről 2
Kegyelem földjén 1
Kegyelem földjén 2
Kegyelmet keresve
Pillangó-hatás
Szokatlan kedvesség_Isten jóindulata