- 1
- És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
- Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
- 2
- És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
- Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt: Te mondod.
- 3
- És erősen vádolják vala őt a főpapok.
- A főpapok sok mindennel vádolták.
- 4
- Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
- Pilátus pedig ismét megkérdezte tőle: Semmit se felelsz? Látod, mennyi vádat hoznak fel ellened?
- 5
- Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
- Jézus azonban többé semmit sem válaszolt, s ezen Pilátus fölöttébb csodálkozott.
- 6
- Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
- Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.
- 7
- Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
- Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, akit azokkal a lázadókkal együtt fogtak el, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
- 8
- És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
- Felvonult hát a sokaság, és kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.
- 9
- Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
- Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – kérdezte tőlük Pilátus,
- 10
- Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
- mert tudta, hogy a főpapok irigységből adták a kezébe Jézust.
- 11
- A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
- A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbást engedje szabadon nekik.
- 12
- Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
- Pilátus még egyszer megkérdezte: Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának neveztek?
- 13
- És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
- Azok pedig ismét így kiáltottak: Feszítsd meg!
- 14
- Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
- Pilátus azt kérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig annál inkább kiáltották: Feszítsd meg!
- 15
- Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
- Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, és elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy megfeszítsék.
- 16
- A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
- A katonák pedig elvitték őt a palota belsejébe, ahol a helytartóság van, és összehívták az egész csapatot.
- 17
- És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
- Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,
- 18
- És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
- és így köszöntötték: Üdvöz légy, zsidók királya!
- 19
- És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
- Nádszállal verték a fejét, megköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.
- 20
- Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
- Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették, majd kivitték, hogy megfeszítsék.
- 21
- És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
- És egy éppen arra menőt, aki a mezőről jött, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
- 22
- És vivék őt a Golgotha [nevű] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
- A Golgota nevű helyre vitték őt, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely.
- 23
- És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
- És mirhás bort adtak neki inni, de ő nem fogadta el.
- 24
- És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
- Majd keresztre feszítették, megosztoztak ruháin, sorsvetéssel döntve el, hogy ki mit kapjon.
- 25
- Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
- Három óra volt, amikor megfeszítették.
- 26
- Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
- Elítélésének oka pedig így volt föléje írva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
- 27
- Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
- Két rablót is megfeszítettek vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
- 28
- És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
- Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számlálták.
- 29
- Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
- Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt, és ezt mondták: Hé, te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,
- 30
- Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
- szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
- 31
- Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
- Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is egymás között az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.
- 32
- A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
- A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Azok is szidalmazták, akiket vele feszítettek meg.
- 33
- Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
- Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
- 34
- És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
- Jézus kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
- 35
- Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
- Némelyek az ott állók közül, akik ezt hallották, azt mondták: Íme, Illést hívja.
- 36
- Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.
- Egy ember pedig elszaladt, egy szivacsot megtöltött ecettel, azt nádszálra tűzve inni adott neki, és ezt mondta: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!
- 37
- Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
- Jézus pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét.
- 38
- És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
- És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
- 39
- Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
- Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogyan bocsátotta ki lelkét, azt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
- 40
- Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
- Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték, köztük a magdalai Mária, Mária, a kis Jakab és József anyja és Salomé,
- 41
- A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
- akik követték, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt; és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
- 42
- És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
- Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt,
- 43
- Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
- előállt arimátiai József, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta az Isten országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét.
- 44
- Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
- Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
- 45
- És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
- Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek.
- 46
- Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
- Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
- 47
- Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.
- A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 16
Kétéves:
- I. év: 5Móz 2
- II. év: Ézs 30
- ApCsel 10:23b-48
- Zsolt 134:1-3
- Péld 17:9-11
Példabeszéd
Mindent rendeltetése szerint alkotott az ÚR, az istentelent is az ítélet napjára.