Online Biblia

1

Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos [vétke] szerint [el kellett volna,]

Mindezek végeztével eljöttek hozzám a főemberek, és azt mondták: Izráel népe, sőt a papok és a léviták sem különültek el e föld népeitől, a kánaániak, hettiták, perizziek, jebúsziak, ammóniak, móábiak, egyiptomiak és emóriak utálatosságaitól.

2

Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben.

Mert az ő leányaik közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, és összekeveredett a szent mag e föld népeivel. Ráadásul a fejedelmek és a főemberek elsők voltak ebben a bűnben.

3

Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.

Mihelyt meghallottam ezt a dolgot, megszaggattam ruhámat és köntösömet, tépni kezdtem hajamat és szakállamat, és magamba roskadva ültem.

4

És hozzám gyűlének mindnyájan, a kik reszketve [gondoltak] Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig.

Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének szavaira azok vétke miatt, akik a fogságból megjöttek. Én pedig magamba roskadva ültem egészen az esti áldozatig.

5

Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez.

Az esti áldozatkor pedig fölkeltem lesújtottságomból megszaggatott ruhámban és köntösömben, térdre estem, és kiterjesztettem kezemet az ÚR, az én Istenem felé.

6

És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!

Így szóltam: Én Istenem, szégyellem és pironkodom fölemelni arcomat tehozzád, mert álnokságaink átcsaptak fejünk fölött, és vétkünk egészen az égig növekedett!

7

A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint [ez ]a mai nap [is van.]

Atyáink napjaitól fogva mind e mai napig nagy vétekben vagyunk, és álnokságainkért kerültünk mi, királyaink és papjaink más országok királyainak kezébe, fegyver által rabságra, prédára és arcunk pirulására, ahogy ma is van.

8

És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban.

Éppen csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk az ÚR, a mi Istenünk, hogy maradékot hagyjon nekünk, és hogy adjon nekünk egy szegletet szent helyén, és így megvilágosította tekintetünket a mi Istenünk, és megelevenített bennünket egy kissé szolgaságunkban.

9

Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.

Mert szolgák vagyunk, de Istenünk szolgaságunkban nem hagyott el minket, hanem felénk fordította irgalmasságát Perzsia királyai által, hogy megelevenítsen bennünket, és fölépíthessük Istenünk házát, helyreállíthassuk romjait, és védőfallal vett körül minket Júdában és Jeruzsálemben.

10

És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt, ]hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat,

És most mit mondjunk ezek után, ó, Istenünk? Hiszen mi mégis elhagytuk parancsolataidat,

11

A melyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban;

amelyeket szolgáid, a próféták által parancsoltál, e szavakkal: A föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld, a föld népeinek tisztátalansága és utálatosságai miatt, amelyekkel betöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal.

12

Annakokáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké.

Azért leányaitokat ne adjátok fiaikhoz, és leányaikat ne vegyétek feleségül fiaitok számára, és ne keressétek soha békességüket, sem javukat. Akkor megerősödhettek, és élhettek e föld javaival, és örökségképpen adhatjátok azt fiaitoknak mindörökre.

13

Mindazok után pedig, a mik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot,

Mindazok után pedig, amik elértek minket gonosz cselekedeteink és nagy vétkünk miatt, te, Istenünk, jobban bántál velünk, semmint bűneink miatt érdemeltük volna, sőt meghagytad ezt a megmenekült maradékot.

14

Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen?

Hát megszeghetjük-e ismét parancsaidat, és összeházasodhatunk-e ezekkel az utálatos népekkel? Nem haragudnál-e ránk mindaddig, míg csak el nem pusztulnánk, hogy se maradékunk, se hírmondónk ne legyen?

15

Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap [bizonyítja.] Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!

Ó, URam, Izráel Istene! Igaz vagy te, mert megmaradhattunk menekültként, ahogy ez a mai nap bizonyítja. Íme, vétkesek vagyunk előtted, nem állhatunk meg színed előtt!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Bűnbánati ima
Ezsdrás IX