Online Biblia

1

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Remember, O LORD, what is come upon us: consider, and behold our reproach.

2

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.

3

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.

4

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.

5

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Our necks are under persecution: we labour, and have no rest.

6

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.

7

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.

8

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Servants have ruled over us: there is none that doth deliver us out of their hand.

9

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

We gat our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.

10

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Our skin was black like an oven because of the terrible famine.

11

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

They ravished the women in Zion, and the maids in the cities of Judah.

12

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Princes are hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.

13

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

They took the young men to grind, and the children fell under the wood.

14

A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

The elders have ceased from the gate, the young men from their musick.

15

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.

16

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

The crown is fallen from our head: woe unto us, that we have sinned!

17

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

For this our heart is faint; for these things our eyes are dim.

18

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Because of the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.

19

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Thou, O LORD, remainest for ever; thy throne from generation to generation.

20

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú időre?

Wherefore dost thou forget us for ever, and forsake us so long time?

21

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Turn thou us unto thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.

22

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

But thou hast utterly rejected us; thou art very wroth against us.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version

Igehirdetés.ma

A síró próféta