- 1
- Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
- 2
- És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
- 3
- És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
- 4
- De ő [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
- 5
- És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja.
- 6
- Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.
- 7
- Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
- 8
- És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
- 9
- És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.]
- 10
- És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltöző ruhát és eledelt. És a Lévita beszegődött.
- 11
- És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
- 12
- És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
- 13
- És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Május 1
Kétéves:
Példabeszéd
mert lábuk a gonosz felé fut, és vérontásra siet.